Külön nagy ajándék volt számunkra, hogy a kiskunlacházi egyházközség zarándoklata, kibővült szigetszentmiklósi és váci cursillos testvérekkel is.
Utunk állomásain gödöllői cursillos társaink vezettek bennünket, Morzsányi László és Ferenczi Anna. A zarándoklatunk felejthetetlen élményeiért nekik mondunk köszönetet.

Máriabesnyőn, a kegytemplomnál, mosolygó arccal és nagy kulcsokkal a kezében, László már várt bennünket. Megbeszéltük, hogy bő egy órát szánunk a kegytemplom megtekintésére, és utána folytatjuk utunkat Gödöllőre, Annához.
Közel két és fél órát követtük, és hallgattuk vezetőnket, aki kulcsaival ajtót, ajtó után nyitott meg nekünk, és feltárult előttünk múltunk és hitünk sok csodája, titka, és igaz történelme. Lászlónak a szívünkhöz is volt kulcsa, ajándék volt nekünk minden szava.
Őt hallgatva megszűnt számunkra az idő. Egyre közelebb jutottunk a mi atyánkhoz, Istenhez, és Szűz Máriához, a mi mennyei anyánkhoz, akiknek a gyermekei vagyunk, és gondot viselnek ránk. Hitünk ereje megsokszorozódott és szétáradt lelkünkben.
Fejet hajtottunk a Grassalkovits kriptában nyugvóknak, köztük a templom alapítójának.
Imákat mondtunk egyházközségeink tagjaiért az altemplomban.
Kegyelmi ajándékokat kaptunk a nagytemplomban. „Kérjetek és megadatik nektek” így szól az ige. László is bíztatott bennünket, hogy kérjünk egy számunkra fontosat és Isten teljesíti majd, hiszen Mária közbenjár érettünk. Így mi nagy-nagy hittel és kitárt lélekkel, némán megfogalmaztuk kéréseinket, a kegyszobroknál és megköszöntük a lehetőséget Lászlónak is.
Végül megnyílt előttünk a kapucinusok ajtaja is, most elárvult, ezért kaphattunk hajdani életükbe betekintést.
Köszönetet mondtunk Morzsányi Lászlónak, akinek búcsúszavai ezek voltak. Jöjjetek vissza bármikor és bárkivel, én boldogan állok rendelkezésetekre. Igazi Nagy Lélek.