Debreceni országos ultreya beszámoló
- Részletek
- Módosítás: 2017. november 14. kedd, 13:38
- Írta: Vidra Árpád
- Találatok: 4691
Kedves Testvéreim!
A hétvégén, november 4-én került sor a VI. Országos Ultreyára, amelynek a Debrecen-Nyíregyháza Egyházmegyei cursillosok adtak otthont, a debreceni Szent Anna Székesegyházban.
Az eseményen 630-an vettünk részt, csurig volt a templom, az ország minden részről érkeztek cursillosok. Azt hiszem, hogy a csúcstartók ezen a napon a Babócsáról érkezettek voltak. Ez a kis Dráva menti falu körülbelül 500 kilométerre van Debrecentől. Igazi elhivatott cursillosok, már csak azért is, mert ezt a hatalmas utat megtették.
A program hosszúnak ígérkezett, de tartalmasnak. A köszöntők után Székely János püspök atya előadása következett, amely inkább egy őszinte tanúságtétel volt, amelyben beszélt fiatalkoráról, arról a folyamatról, elhatározásról, amelyben teljes életét Isten szolgálatának ajánlotta fel. Mesélt fiatalkori életének egyik nagy apostoláról, az örökké derűs nagyapáról, a nagy sakkozóról, aki a szeretet csíráját, megvalósulását, és földi érzéseink, elvárásaink feletti bizonyosságát ültette el szívében.
A szeretetről, amelynek átható ereje nélkül, ama bizonyos suszterszék három lába bizony soha nem lenne egyforma hosszú, és megfelelően stabil. A tanulásról elmondta, hogy: „az egyetemen öntötték a fejünkbe a sok tudást” de igazából, csak akkor érezte magáénak, és akkor érezte valódi tudásnak, amikor azt az emberek közé vihette, arról az embereknek beszélhetett. A tanulás apostoli tett formájában, így ténylegesen ható valósággá vált, és ez a legnagyobb öröm egy cursillista számára is.
Beszélt az apostoli tevékenység nehézségeiről, hogy önmagunkkal szemben, másként kell apostolkodnunk, mint másokkal szemben. Döntenem kell Krisztus mellett, egész lényemmel vágynom kell rá, meg kell, hogy értsem, szívembe kell fogadnom, és imádnom kell Őt, vagyis: akarat, ész, térd, szív. A sorrend másokkal szemben pont fordított: szív, ész, térd, akarat. Kedvesen, a szívéhez kell eljutnom a szeretetemmel, barátságommal, ezután az értelmére kell hatnom, csak utána tud dönteni Krisztus mellett, és tud imádkozni hozzá.
Beszélt arról, hogy mennyire fontos a cursillos közösségekben a szeretet, az egymás iránti olyan tiszta odafigyelés, és szándék, mint amivel Jézus tekint ránk. A cursillos közösség, akkor igazán jó, ha ezt a tiszta szándékot minden egyes tagja önmagával kapcsolatban is megtapasztalhatja, érzi, és vallja.
A szentmisén elhangzó evangélium arról szólt, hogy ne akarjunk, elsők lenni, hanem legyünk alázatosak, elégedjünk meg az „utolsó” hellyel, teljes bizodalommal Jézusban, és akkor felmagasztaltatunk.
Püspök atya a szentbeszédben erre példaként arról a dél-amerikai gazdag családból, de nem hivatalos kapcsolatból, ráadásul törvénytelenül született kevert bőrű mulatt emberről beszélt, aki származása miatt emberi értelemben mindig az utolsó helyre került, de állhatatossága, hite révén egész életében Isten őszinte szolgálója maradt, betegeket gyógyított, kórházakat működtetett. Így lett a földi utolsó, aztán a mennyben az első.
Ebből a példából is látszik, hogy apostoli szolgálatunk természetfeletti, nem veheti kedvünket, semmi emberi értékrend szerinti sérelem vagy akadály.
Püspök atya beszéde után a tanúságtevők kiemelték, hogy nekünk és a gyermekeinknek is fontos, hogy szerető közösségben legyünk, és hogyha köztünk „háborúság” van, akkor nem vagyunk hitelesek a világban.
A Szentmise és tanúságtételek után következett az ebéd (a meggyes rétes nagyon-nagyon finom volt). Az ebéd után kiscsoportos foglalkozások következtek, ahol mindenki elmondhatta, hogy jelenleg milyen a kapcsolata Istennel, és a cursilloval, kit szeretne közelebb hozni a cursillohoz, és milyen jövőbeni céljai vannak?
A kiscsoportos foglalkozások után az egyházmegyei beszámolók következtek, majd az ultreya zárása.
Szinte leírhatatlan volt az az érzés, amit az egész nap folyamán éreztem. Tapintható volt a szeretet, az erő, ebben a több mint 600 fős közösségben. Olyan volt, mint egy cursillo, valódi, megbocsátó, szerető, tenni akaró és élő.
Köszönjük a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye cursillosainak ezt a színes, pompás napot.
De colores: Vidra Árpád, Váci Egyházmegyei Cursillo
Szolgálatunk során se feledjük Jézus szavait: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”. Ez a mérhetetlen, és felfoghatatlan megtiszteltetés, hogy Jézus kiválaszt bennünket személy szerint, és szolgálójának hív mindannyiunkat - akik ezt az igét olvassuk, és hisszük - erősítsen bennünket szolgálatunkban.