SZEMÉLYES BESZÁMOLÓ A 11. férfi cursillóról
- Részletek
- Módosítás: 2012. október 28. vasárnap, 10:40
- Írta: Mosonyi Ferenc
- Találatok: 5652
Kedves BARÁTOM !
Most lecsendesülve nézem az ablakon át, ahogy a szállingózó hó egyre vastagabb párnákat pakol az ezüstfenyõre.
Megpróbálok írni arról az eseményrõl,ami miatt távol voltam,és ami nagyon mély nyomot hagyott bennem.Ez a CURSILLO egy keresztény alapokon nyugvó lelkiségi mozgalom, amelyik Spanyolországból indult el az 1940-es években, de hozzánk csak 1989-ben jutott el hivatalosan.
Nagyon nehéz meghatározni a lényegét egy szóval.
Ha visszagondolok erre a három napra nekem öt dolog jut az eszembe:
BOLDOG , HITELES , FELSZABADULT , VIDÁM ,SZERETETTEL SZOLGÁLÓ emberek jelenléte.
Hogy mitõl is boldogok?
"Nézzétek, hogy szeretik egymást!"
"A Kr. u.-i elsõ századokban, a Római Birodalomban egyre többen figyeltek föl egy különös embercsoportra. Ott éltek minden városban ugyanúgy, mint többi polgártársaik, de életmódjukban volt valami egyedülálló: "Szegények és mégis sokakat gazdagítanak; szidják õket, de õk áldást mondanak; üldözik õket és õk mégis mindenkit szeretnek". - írja egy elsõ századokból származó írás. (Diognétoszhoz írt levél - vö. 1 Kor 5,10-13).
A pogány Juliánusz császár felháborodva vetette a rómaiak szemére a szégyent: ezek nemcsak egymással törõdnek, nemcsak saját betegeiket és öregeiket gondozzák, hanem a mieinket is.
Embertársaik - a szegények és nyomorultak - iránti szeretetüknél csak egy volt feltûnõbb: ahogyan egymást szerették. Pedig voltak köztük is feszültségek és hibák (errõl is beszélnek az apostoli levelek). Mégis egy eddig ismeretlen kapcsolat fûzte õket össze. Az elsõ századból származó "Apostolok Cselekedetei" beszámol arról, hogy "a hívek sokaságának egy volt a szíve-lelke... Mindenük közös volt... Nem akadt köztük szûkölködõ, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, s árát az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belõle, szükségéhez mérten". (ApCsel 4,32-35).
A pogányok csodálattal figyelték õket. Szólásmondássá vált köztük: "Nézzétek, hogy szeretik egymást!" S egyre többen akarták megtudni, miben rejlik a titkuk. Hogy - amint az idézett Diognétoszhoz írt levél - "miféle Istenben hisznek; és mi az oka, hogy ez az új nemzedék vagy életforma csak most kelt életre, és nem korábban?"
A kereszténység késõbbi századaiban is minden megújulásnak ugyanezek voltak a jelei. Az embertársak, szegények szeretete, és a kölcsönös szeretet. S ennek hatására tértek meg sokan.
Vajon mi tehát a titka az õsegyháznak és a keresztény megújulásnak? Vajon mi indította õket erre az újszerû életformára, amely felkeltette a világ figyelmét?"
/ Dr. TOMKA FERENC : Találkozás a kereszténységgel /
Talán kicsit hosszan idéztem,de a TITOK megértéséhez szükség volt rá.
BOLDOG , HITELES , FELSZABADULT , VIDÁM,SZERETETTEL SZOLGÁLÓ emberekkel találkoztam.
Nem akarok itt "teologizálni" ,ezt meghagyom a nálam hivatottabb embereknek.
"Nézzétek, hogy szeretik egymást!"
Én a templomaink legtöbbjében szomorú,befelé forduló,savanyú ábrázatú emberek sokaságát látom,akiknek az arcán nem látszik meg annak az öröme,hogy Jézussal találkozhatnak,Õt fogadhatják be az Eucaristiában.
És sokuk kereszténysége csak addig tart,amíg ki nem lépnek a templom ajtaján. Magam is közéjük tartozom idõnként,ezt be kell vallanom. :-(
Három csodálatosan egyszerû,világosan fogalmazó,szeretetet sugárzó paptestvér : CSEREY ANDRÁS atya, JUHÁSZ JÁNOS "Boxi" atya , ROLIK RÓBERT atya, a CURSILLO mozgalom néhány régebbi,tapasztalt munkatársa és a Váci Egyházmegye CURSILLO-s rektora KONCZ JÓZSEF vette a vállára és a szívére a mi lelki vezetésünket ,és biztosította mindazokat a körülményeket,amelyek között JÉZUS a maga valóságában köztünk volt,mûködött a szeretet és egység LELKE.
Valahogy ilyennek szeretné Jézus az általa alapított egyházat,amilyen ez a közösség volt.
Ennek a lelkületnek az általános hiányát érzem országos szinten.
Korábban gyakran hiteltelennek tartottam azt a megszólítást,hogy "Krisztusban szeretett Testvéreim!".
Soha nem a megszólítás õszinteségében kételkedtem,hanem a megszólítottakban,vajon tudok-e testvére lenni a mellettem ülõnek a templomban,vagy az utcán velem szembejövõnek?
Mert úgy általában nagyon könnyû szeretni az embereket egészen addig,amíg egy rászorulóval nem találkozom személyesen.
Még mielõtt tényleg beleesek abba a csapdába,amelyiktõl az utolsó napi küldetési misén és a beszélgetések során óvtak /mármint hogy ne akarjak gõzhenger módjára evangelizálni/,visszatérek a konkrét hatásokra.
Valódi helyükre kerültek olyan fogalmak,hittételek,amelyekben eddig bizonytalan voltam.
Megerõsödött a hitem,hogy ha néha vargabetûket is írok,de az út amelyiken járok alapvetõen jó irányba vezet.
Ez persze nem tett önteltté,mert van egy lelki tükröm is,Akiben tisztán látom ,hogy nem vagyok bûntelen.
Nem lettem fanatikus "térítõgép"...eddig sem voltam az,de ezután talán sikerül tudatosabban élnem.
Azok a közösségek,amelyeknek tagja vagyok valamilyen formában mind magukon viselik a CURSILLO lelkületét.
Talán mostantól az lehet a feladatom,hogy ezt tovább erõsítsem a mindennapjaimban és a családban is.
Nem fog nehezemre esni, mert a hiteles barátaim által útbaigazítást,megerõsítést és jó példát kaptam.
Szerintem az átélt napok valódi élményeit és örömét nem tudtam igazán visszaadni,és azt is tudom hogy az általam most leírtak a valósághoz képest száraznak tûnnek,de ezt nem a történések rovására kell írni,hanem az én hiányos megfogalmazásoméra.
Ha valaki tehát át akarja élni az istenhit igazi örömét,megtapasztalni a jelenvaló Jézus végtelen szeretetét, a Szentlélek
gyümölcsözõ ajándékait,akkor arra bátorítom,hogy keresse a CURSILLO mozgalom tagjainak ,követõinek társaságát,mert ez az út örömmel és cselekvõ szeretettel van kikövezve!
DECOLORES !
KEDVES BARÁTAIM!
Volt akitõl nem tudtam elköszönni és megköszönni azt a testvéri,baráti szeretetet ,amelyben részem volt.
Így ezt most bepótolnám!
Jó volt együtt lenni veletek és JÉZUSSAL.
Isten áldjon meg benneteket!
DECOLORES.
Gyakran vagyok a Facebook-on.
Szeretettel:
Feri
/ a Szent Imre asztaltól /