II. országos Ultreya - EGER
- Részletek
- Módosítás: 2012. október 28. vasárnap, 10:27
- Írta: Mészárosné Hujber Beáta
- Találatok: 5086
2012.06.02.-án szombat reggel nekem is, mint sok más társamnak reggel 5 körül csörgött a vekker. A korai ébresztést megelõzte az az izgalom ami miatt már éjjel is nyugtalanul aludtam, a várakozás ébren tartó izgalma. A kiskunlacházi kiscsoport kisbuszán mindannyian ilyen izgalommal indultunk el aznap reggel, s a szívünk tele volt várakozással.
Alsónémedibõl már az Alsónémedi cursillos csoporttal együtt folytattuk az utat Egerbe. A távolság ellenére hamar megérkeztünk az Egri Bazilikába, hisz jó társaságban elröppen az idõ. A Bazilika lenyûgözõen szép, de ott akkor azon a szombati napon, nem maga az épület volt az egyetlen csoda. Több száz, egymást testvérként szeretõ ember töltötte be a Bazilikát. Elõször egy csodálatos szentmisén vehettünk részt, majd énekelve, kart karba öltve ebédelni mentünk. A finom ebéd után egri társaink kávéval, süteménnyel kínáltak bennünket, utána a tanúságtételekkel folytatódott a nap. Már a szentmisén is sok meghatódott arcú embert láttam, de a tanúságtételek hallgatása alatt nem akadt olyan ember, akit ne érintett volna meg tanúságtévõ társa. Ezen a napon sokféle érzelem volt a szívünkben. Könnyes szemekkel, elfogódottan hallgattunk, felszabadult örömmel énekeltünk, kutató tekintetekkel kerestük rég nem látott társainkat és gyermeki örömmel öleltük õket, mikor végre találkoztunk. Az egész napot a várakozás, a szeretet, a béke és az öröm töltötte be. S még valami: a szeretet. Ez az érzés az, ami miatt útra indultunk, ami a Bazilikában szinte kézzel fogható volt, és a szeretet az, amivel hazaindultunk délután. Ez az az érzés, ami összetart bennünket, ami a hétköznapokban erõt ad. Ez az, amit mi Jézustól kaptunk, s az ilyen együtt töltött napokon, délutánokon vagy a kiscsoportos összejöveteleken ezerszeresével érezzük. Ott a Bazilikában azon a napon a bõrünkön éreztük azt a szeretetet, amit a szürke hétköznapokban is tudunk, és érzünk, de ott tapintható volt. Ott azon a szombati napon ismét tapasztaltuk, hogy nem azt kell néznie az embereknek, amiben különböznek, hanem azt kell szem elõtt tartanunk, amiben egyformák vagyunk, ami összeköt bennünket. Mindannyian emberek vagyunk, s az Úr is egyformán szeret bennünket, és mi is így kell hogy szeressük egymást. Hálás szívvel köszönjük ezt a csodálatos szombati napot ott Egerben a JóIstennek, cursillos papjainknak és cursillos társainknak.
De Colores !