írás a gödöllõi ultreyáról

Az ultreya szentmisével kezdõdött a gödöllõi Szentháromság templomban. Rolik Robi atya szokásához híven a napi evangéliumot megtoldotta egy saját történettel. Ezzel kidomborította, milyen nehéz meghozni a döntést, hogy szeressük ellenségünket.

Két történetet is mondott hogyan tehetjük meg mégis a hétköznapjainkban, ha Jézus törvényeit követve akarunk élni. A szeretetre szeretetválasz érkezik a mi életünkben is. A szent misét agapé követte, amely késõ délutánig tartott. A szeretetvendégségben mindenki elmondta mit kapott a cursillótól és hogyan változott meg az élete egy hónap, illetve 1 vagy több év múltán. Nagyon mély, õszinte és tanulságos beszámolókkal gazdagodtam. Mindenki azt hangsúlyozta legnagyobb élményként a cursillón, hogy Isten szeret minket, elfogad úgy, ahogy vagyunk, sõt ékszer vagyunk a tenyerén. Az ultreya is ezt a szeretettségünket idézte meg újra. Ez nekem is maradandó élmény volt, amely forrásnak bizonyul, amibõl táplálkozni tudok. Ez a más közösségekben nem tapasztalható figyelem, szeretet elégedettséggel tölt el. Isten mindannyiunk szívében elhelyezte hívása csíráját. Vigyáznunk kell erre az ajándékra, nem tehetjük, hogy nem vesszük észre és nem veszíthetjük el. Én személy szerint ezt a közösséget találtam meg a cursilló révén, akik erõt adnak és kölcsönös bizalomban egymás iránt, Istenhez közelebb juthatok. Elhisszük, hogy Isten azt akarja, hogy boldogok legyünk. Ragaszkodunk hozzá akkor is, ha kinevetnek érte. Lényegében ezek a tanúságtevések hangzottak el az ultreyán. V. Katalin

A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Portálunk igénybevételével, ön beleegyezik a cookie-k használatába.