Mit jelent nekem a cursillo?
- Részletek
- Módosítás: 2012. október 28. vasárnap, 10:35
- Írta: Borsodi Balázs
- Találatok: 5693
Nekem, személy szerint mit jelent a Cursilló?
A cursillo egy mozgalom. Miért is veszünk részt mi emberek egy mozgalomban? Mondhatnánk azt, hogy azért mert ott olyan dolgokat kapunk meg, amiket máshol semmilyen formában sem érhetünk el, szerezhetünk meg. De hát micsoda szűkkeblűségre vall, ha csak azt várnánk, hogy „adjon” egy ilyen törekvés?
Nekünk talán csak az a dolgunk a cursillóban, hogy elfogadjuk azokat a kegyelmeket, amelyeket általa nyerhetünk? Vagy akkor is ajándékok sokasága ér el bennünket, amikor teszünk, áldozunk ezért a mozgalomért? Igen. Adni is jó! Amikor én a Cursilló sodrába kerültem, szinte alig ismertem a közösséget. Előtte katolikus barátaim meséltek szűkszavúan róla, és azt vettem észre, hogy amikor szentmise előtt és után a cursillósok szóba elegyednek egymással, akkor mindig mosoly van az arcukon. Valami kis, vagy nagy titkot hordozhatnak magukban, ami ennyire közel engedi egymáshoz őket? - kérdeztem magamban. Aztán mivel informatikus a szakmám rákerestem az Interneten erre a szóra, hogy Cursillo. 320 db bejegyzés jelent meg a keresőben a világ minden tájáról. Hatalmas. Valami van benne. De mi?
A válasz nem maradt el, amikor részt vettem a 33. egri Cursillón. Most is előszökkennek annak a három napnak az élményei. A lélek felszabadulása, az érzelmek tisztasága, kellemes közérzet, gondtalan órák együtt Jézussal, érdekes személyiségek, megértés, hallatlan jókedv, kegyelemteljes légkör, jó emberek társasága, felüdült rácsodálkozás az igazi keresztény világra, a munkatársak papok és részvevők lelkének egybeoldódása az előadók által a mondandóba belevitt igazi lelki töltés érzése, az imaórák néha gyötrő, de felszabadító ámulata, a mosoly az arcokon újra, kellemes szeretetteljes üdvözlések, találkozások, az érdek nélküli szeretet kiterjedése. És ha még akarnám, folytathatnám, mit éltem át, és mit jelentett számomra mindez. A Cursillo! Jézussal való találkozás még sohasem volt olyan mélységű, frenetikus élményt nyújtó, mint akkor.
Ahogy ott énekeltük:
"Színes, pompás az emberi világ, ha Krisztusnak él!"
Megértettem, hogy Jézus számít rám is. Miben? Abban, hogy apostoli munkával segítsek Neki, hiszen Isten kivétel nélkül minden embert meghívott önmagához, hogy legyen az Ő gyermeke, az isteni élet örököse. Már az első embernek, és az óta minden embernek a lelkében ott van ez az isteni hivatás, de nem minden ember fogadja el. Akik elfogadják, azokat Jézus kifürkészhetetlen módon önmagába, titokzatos testébe, az Egyházba kapcsolja. A keresztség szentségében saját képét lelkünkbe oltja, mint egy eltörölhetetlen jegyet. Ez a keresztségi jegy arra kötelez bennünket, hogy Krisztushoz hasonlóvá legyünk, és kövessük Őt, de arról is biztosít bennünket, hogy ehhez minden segítséget megkapunk. Viszont, ahogy a Cursillókon is elhangzó hasonlatok mondják:
„Krisztusnak nincsenek kezei, Ő csak a mi kezünkkel tud tenni, hogy a világ megváltozzon. Krisztusnak nincsenek lábai, Neki csak a mi lábaink állnak rendelkezésére, hogy minket és másokat is önmagához vezessen. Krisztusnak nincsen szája, csak a mi szánk által tud szólni az emberekhez. Ez az apostoli küldetésünk! Valósítsuk meg folyamatosan és az egyházzal összhangban, mert ez által válik láthatóvá a közösség ereje, az életmód, amely megmutatja Isten népe üzenetének tartalmát.
A manapság a médiák által unásig sulykolt önközpontúság, a szentlélek összetartó erejét szétrepeszti és szétszórja. Szükséges egyesíteni a missziós törekvéseteket azokkal a közösségekkel (pl. Cursillo) összefogva, amelyeket a Lélek a mi időnkben, egyházunkban feltámasztott.
Borsodi Balázs 2005.05.05