Azoknak, akik még nem hallottak róla

Részletek

Módosítás: 2012. október 28. vasárnap, 08:50

Írta: Maricza István

Találatok: 6538

Forrás

Színes, pompás az emberi világ, ha Krisztusnak él 

A cursillo mozgalom

Azoknak, akik még nem hallottak róla, a cursillo (ejtsd: kurszijjó) nem több idegen csengésű szónál. Egyre többen vannak azonban, akik számára a szó hallatán rögtön beugrik egy felejthetetlen élmény, az öröm és a reménység szigete, az isteni erő és lendület forrása. Néhányunknak a cursillo az a meghitt család, ahol nap mint nap megéljük a keresztény testvériség valóságát. A cursillo élő, fejlődő organizmus, igazán megismerni csak testközelből lehet. Most arra invitáljuk a kedves olvasót, hogy pillantson bele családi "fotóalbumunkba".

A kezdetek

A cursillo gyökerei az 1936 és 1939 között lejátszódott véres polgárháborút épphogy túlélt Spanyolországba, Mallorca szigetére nyúlnak vissza. A háború hatására morálisan szétzüllött ország lelki megújulásának elősegítésére az egyház nagyszabású ifjúsági zarándoklatot szervezett Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához. A zarándoklat vezetőinek rövid tanfolyamokat (ez a spanyol cursillo szó jelentése) szerveztek, amelyeket papok és világiak vezettek. A tanfolyamok egy hétig tartottak és alapvető céljuk az volt, hogy a résztvevők lelki élete erősödjön. Amit ma cursillónak nevezünk, tulajdonképpen azután jött létre, hogy a zarándoklat sikeresen lezajlott. Sokakban felmerült a kérdés, hogy mi lesz ezután? Hogyan lehetne megőrizni a tüzes zarándoklelkületet a mindennapokban? A választ a Gondviselés egy fiatal világi, Eduardo Bonnín személyében adta meg, aki felismerte, hogy az egész keresztény élet zarándoklat, amelyben egymást lelkesítjük és segítjük az úton. Alapgondolata az volt, hogy a világot és az embereket nem a szervezetek, intézmények mozgatják, hanem sokkal inkább a közvetlen környezet, amelyben élnek. A környezetet kell megváltoztatni. Csak azokra vagyunk hatással, akikről úgy beszélünk, hogy "mi", tehát környezetünk részei. A "többiek"-ből "mi"-t kell kialakítanunk, ha az embereket meg akarjuk nyerni. Nem tanítani, hanem meggyőzni kell őket. Bonnín és társai a módszert úgy dolgozták ki, hogy az elérhető legyen a különböző társadalmi és kulturális rétegeknek, hívőknek éppúgy, mint hitetleneknek. Így váltak a tanfolyamok lelkiségi megújulási mozgalommá.

Küldetésünk

A cursillo tulajdonképpen az élet zarándoklatként való megélése, de szűkebb értelemben apostoli eszköz, és mint ilyennek ugyanaz a célja, mint az egyház egészéé: hirdetni Jézus Krisztus evangéliumát. Ami sajátossá teszi, az a "támadáspont": hol tudunk maradandó hatást kifejteni a világra? Mi Jézus azon tanításából indulunk ki, mely szerint "Isten országa közöttetek van", vagyis az emberek közötti szeretetkapcsolatokban. Minden embernek, így a kereszténynek is szüksége van társakra, őszinte baráti kapcsolatokra, amit kis közösségben könnyebben megtalál. Csak valódi közösségből indulhatunk el küldetésünkkel, hogy a társadalommal megismertessük a kereszténységet. Ha fel akarjuk kínálni a világnak azt a lehetőséget, hogy a keresztény életet és az ebből fakadó méltóságot válassza, akkor ehhez fel kell mutatnunk örömteli életünk példáját.

A cursillo mint lelkiségi mozgalom célja éppen az, hogy megmutassa az embereknek a keresztény lét örömét, és a világba küldje őket. Olyan embereket, akik a társadalom összetartói, mozgatói, az evangéliumi megváltás közvetítői. A cursillo nem válogat a különböző társadalmi rétegek, nemek vagy életkor szerint, hanem mindenkit hív, aki a közösség meghatározó egyéniségévé válhat, aki ott teljesíti küldetését, ahol él és dolgozik. Bár munkánk a "világhoz" köt, mindig és mindenütt az egyházat képviseljük, Krisztust akarjuk elvinni azokra a helyekre, ahová más módon nem jutna el. A cursillo csak akkor kezdi el működését egy egyházmegyében, ha tevékenységére a megyéspüspök áldását adta. Az egyébként világi vezetésű mozgalom egy püspök által kinevezett lelki vezető révén állandó kapcsolatban van az egyház apostoli közösségével. A szentatyák a cursillo terjedését megalakulása óta nagy rokonszenvvel figyelték. 1963-ban VI. Pál pápa Szent Pál apostolt nevezte ki a cursillo védőszentjévé.

A módszer

Sokan kérdezik, hogy hogyan lehet mindezt megvalósítani? Mi történik a cursillóban csütörtök estétől vasárnap estig? Nehéz ezt jól érzékeltetni, hiszen az élmény úgy aránylik a forgatókönyvhöz, mint egy tányér gőzölgő gulyásleves a három sorban leírható recepthez. A "hozzávalók" azért sejtetnek valamit. Végy 25-30 nőt vagy férfit (a második változatban az alapanyag kissé nehezebben beszerezhető), zárd őket össze három napra távol a világ zajától, melengesd őket sok ember imájának tüzén, és hagyd, hogy közösséggé olvadjanak. Hintsd meg az értelmüket és a szívüket az elmélkedések és a tanúságtételek legfinomabb fűszereivel, és engedd őket megnyílni a szeretet biztonságos légkörében, amíg végül teljesen önmaguk lehetnek.

A siker titka nem csak a jó receptben rejlik, hanem a "nyersanyagban" is. A cursillóban azt valljuk, hogy kivétel nélkül minden ember csoda, Isten remekműve. Minden emberi élet egy kis evangélium, és mi nem teszünk mást, mint felfedezzük és együtt ünnepeljük a megtalált kincseket. És visszatérve a hasonlathoz, Isten a szakács...

A cursillo lebonyolítását egy papokból és világiakból álló munkatársi csapat vállalja. Ők tartják a bevezető, gondolatébresztő előadásokat, amelyek leginkább a mesemondáshoz hasonlítanak, mert nagy szerepet kapnak bennük a hasonlatok, példák, személyes élmények, a tanúságtétel. A beszélgetések kis asztalközösségekben folytatódnak, majd később a csoportok egymással is megosztják az élményeiket. Mindeközben a cursillóban együtt étkezünk, imádkozunk, naponta szentmisén veszünk részt. Mindent megteszünk azért, hogy valódi barátság alakuljon ki közöttünk és átéljük, hogy kereszténynek lenni jó. A cursillóban együtt vagyunk az egyház! Élményszerűségén túl a cursillo komoly szellemi üzenetet is közvetít, amely mélyen a Szentírásban és a II. vatikáni zsinat tanításában gyökerezik.

A negyedik, örök nap

Igazuk van a szkeptikusoknak, akik azt gondolják, hogy három nap nem elég ahhoz, hogy az életünk gyökeresen megváltozzon. A három nap tábor-hegyi élménye "csak" a kezdő lökést adja meg egy olyan zarándokúton, amely egy életen át tart. Az a közösségi élmény, amelyben a három nap alatt részünk volt, csak kis "termékminta" abból, amit egy baráti csoport jelenthet az életünkben. A résztvevőket arra biztatjuk, hogy a hétvége asztalközösséghez hasonló, néhány fős állandó csoportokat alakítsanak, melyekben az emberi kapcsolatok olyan minőségét élhetik meg, amely szinte szemmel láthatóvá teszi Isten országát. Ha a három nap hegycsúcs, akkor a negyedik, örök nap fennsík: kegyelemben megélt, növekvő, egyre kiteljesedő élet, amelyet az igazi krisztusi barátság táplál.

"A cursillóval való első közeli találkozásom azon a vasárnap estén történt, amikor a férjem hazajött az ő cursillós hétvégéjéről. Ő ugyanis már belépéskor ugyanazt a kiegyensúlyozott, »nem evilági« ábrázatot viselte, amely egy pillanat alatt megjelent annak az ismerősömnek az arcán is, akitől pár héttel korábban megkérdeztem, mi is az a cursillo, és hogyan lehet oda eljutni. Ismerősöm a nagy messzeségbe tekintve csak ennyit mondott: »Hát igen! A cursillo!«

Bátran merem mondani, hogy egy csapásra boldogabb és kiegyensúlyozottabb lettem azon a bizonyos héten, ugyanis amit a férjem magába szívott, az mind átragadt rám anélkül, hogy ő bármit elárult volna. Nagyon kíváncsi voltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy mit mondhattak ott neki, és főleg kik, hogy mindaz, amit érzékeltetni próbálok vele hat éve, az most három nap alatt teljesen világossá vált számára." (Réka)

"Amikor öt évvel ezelőtt egy borongós decemberi hétvégén gyanútlanul elmentem a cursillóra, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy három nap alatt olyan hosszú távú változások indulnak meg bennem, amelyek alapvetően megváltoztatják az életemet. Nem nagyon hittem benne, hogy valaha olyan emberekkel találkozom, akikkel meg lehetne valósítani azt az irigylésre méltó ideális közösséget, amiről az Apostolok Cselekedeteiben olvastam. De amint megérkeztem Leányfalura, rögtön éreztem, hogy ez valami egészen más, mint amit valaha tapasztaltam. Olyan férfiak fogadtak ott, akik megöleltek, megosztották velem legmélyebb érzéseiket és értették, amit mondtam. Rádöbbentem, hogy milyen hatalmas a különbség a keresztény, krisztuskövető között, illetve aközött, aki csupán keresztény dolgokat tesz.

Az értem imádkozók támogatása akkora bizakodással töltött el, hogy teljesen átadtam magamat annak, ami utána következett: a hétvége csodáinak és az új életnek, amiben azóta részem van. Megértettem Istent az ő csodálatos valóságában, és azóta is hálát adok minden emberért, aki az ő szeretetét közvetíti számomra. Az elmúlt öt év - minden fájdalmával és örömével - bizonyítja, hogy amit átéltem, az nem múló lebegés, hanem valódi szárnyalás. Köszönöm neked, Uram, te meglepetések Istene!" (István)

Június 27-én tartott aranymiséjén örökké vidám Gyuri atyánk így mondott köszönetet a cursillóért:

"Áldott legyen az én gondviselő Istenem, aki a templomépítéstől kimerült lelkemhez elküldte Rafael angyalát Josef Cascales atya személyében, aki 1989-ben a bécsi cursillón nemcsak megmentett, hanem valósággal új rakétapályára állított. A cursillo papjai, hívei nyitották meg bennem az isteni jelenlét mély élményeit, azt, hogy megtapasztalhattam: Krisztus bennetek van, mi együtt vagyunk az egyház, Jézus jegyese, akit szent vére által tett szentté és szeplőtelenné. Szentlelkének átformáló erejét kaptam, azt a boldogságot, hogy Krisztus számít rám, és én is, mi is számíthatunk rá! Kellünk neki, hogy boldog keresztényekként éltessük egyházát. Körülbelül negyven cursillót tarthattam, s közel ezer emberen láthattam meg munkatársainkkal együtt a Szentlélek újjáteremtő erejét. Áldjad, lelkem, az Urat!"

"Közösségem meghívott egy cursillós hétvégére, ahová örömmel mentem el. A három nap alatt azután elindult a lavina. Az előadások, az asztaloknál folytatott beszélgetések a lelkemen már résnyire nyitott csatornát egyre tágították, és valóban lavinaszerűen áramlott be rajta a hit. Ahogyan társaim sorra nyíltak meg, rajtuk keresztül is szinte sütött a Szentlélek ereje. Túlcsordultunk a három nap alatt. A könnyekkel együtt kifolyt belőlem sok-sok régi bánat, sérelem, keserűség, és helyét valami egészen újszerű boldogság és erő töltötte be: nem vagyok egyedül! Velem van az Isten. Igen! Tudom, érzem, tapasztalom és hiszem. Életemben folyton a lelki békémet kerestem, mindeddig sikertelenül. Most megkaptam. Itt és ekkor történt az igazi megtérésem.

Amikor az egyik lelkigyakorlatra fiam autóval hozott Leányfalura, megkérdezte, hogy mi az oka, hogy én olyan szívesen jövök ide. Gondolkodás nélkül azt feleltem: mert itt szeretnek engem. És ez nagyon fontos számomra: hogy Isten szeretetét úgy tapasztalom meg, hogy azt emberek, közösségek sugározzák felém." (Anna)

"Boldog vagyok, mert végre kimondtam az igent Istennek, aki csaknem fél évszázadig ostromolta szívemet lángoló szerelmével. Legyen úgy, ahogy te akarod! Micsoda szenvedély, tűz, egekbe emelő, szédítő boldogság! Azután a csend, a szívdobogást visszhangzó, Isten közelségét érzékelő, termékeny csend, amiben újjászülettem.

Boldog vagyok, mert ez a szenvedélyes vágy és erő hajt az Istennel és az emberekkel való minél mélyebb, személyes és bensőséges kapcsolatba. De nemcsak boldog vagyok, hanem szenvedek is, mert annyi ember szemében látom a reménytelenség, a kétségbeesés vagy csak a beletörődés és közömbösség sötét fásultságát. Úgy szeretném ilyenkor beleölelni a másik emberbe az örömhírt, hogy Isten van, szeret, és azt akarja, hogy boldog légy, csak higgy és engedd, hogy szeressen és a kegyelme alakítson. Ne félj, nem vagy egyedül! Vár Isten megvalósuló álma, az igazi keresztény közösség, és a cursillo csodálatos módszere, a kiscsoport.

Ez az a hely, ahol megtapasztalhatod ajándék mivoltodat, ahol megélheted krisztus-szülővé válásunk misztikus csodáját a meztelenség, kölcsönösség és elkötelezettség termékeny légkörében. Itt fedezhetjük fel saját valóságunkat és az éltető Igazságot, azt a lángoló, izzó szerelmet, amely magával ragad az új, valódi, örömteli keresztény életbe." (Attila)

Maricza István

• Előző
• Tovább