Megosztott bánat félbánat II.
- Részletek
- Módosítás: 2013. október 24. csütörtök, 17:07
- Írta: Pista atya
- Találatok: 5152
A halál nem jelent semmit, csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat! Ne fordulj felém ünnepélyesen, szomorú arccal, folytasd a kacagásod, nevessünk együtt, mint eddig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts! Hangozzék nevem házunkban úgy, ahogy mindig is hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz! Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más! A fonalat nem vágja el semmi, miért lennék gondolataidon kívül? Csak, mert szemed nem lát? Nem vagyok messze, ne gondold! Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden! Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szeretetemet. Kérlek, légy szíves, ha, lehet, töröld le könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. (Tudomásom szerint Szent Ágoston)
Benke Endréné Julika emlékére