Az elhatározás
- Részletek
- Módosítás: 2012. október 28. vasárnap, 08:49
- Írta: Horváth István
- Találatok: 4763
AZ ELHATÁROZÁS
Miután kiderült, nincs más választásom, megszületett bennem az elhatározás. Végig gondoltam. Tudtam sikerülni fog.
Hiszen ez, már másoknak is sikerült! Az ünnepélyesség érzése töltött el.
Teljes erõmbõl, teljes elmémbõl, abban a reményben, hogy egy idõ után, vagy legalább egyszer, ha nem is teljesen, legalább fele részben sikerüljön, legalább egy kicsit hasonlítson arra, amire mi emberek úgy vágyunk, amire azt mondjuk: bor.
A poharat magam elé tettem és hangos szóval, teljes erõmmel, teljes elmémmel a vizet bornak áhítottam.
Hûvös egykedvûség fogadta próbálkozásomat. Egy cseppje sem változott. Zavartan néztem magam elé. Hol, mit vétettem? A szavakban, vagy bennem a hiba? Mit szólnak ehhez a többiek? Nekik mindez oly könnyedén megy!
A bátrabbja, már az aktuális tanácsokat fogalmazta. Mások, az elemzõk, személyemre vonatkozó bizonyos egyensúlyi állapotok megléte felõl érdeklõdtek. Megint mások, a benne található oldott anyagok összessége felõl kérdeztek. Mert ugye, hogy mi ez, az attól függ, hogy mi minden található benne. Szélsõséges esetben, megszorításokkal, akár bornak is tekinthetõ. Látva újbóli eszmélésem, csillogó szemmel bíztatnak; ne csüggedjek, hiszen, nem minden az, aminek látszik, ne csüggedjek, hiszen van rá eset, hogy a folyamatok csak lassan, szinte észrevétlen játszódnak le.
És cseppet se zavarjon, hogy volt, akinek az elsõ suhintásra sikerült. Na és? Nem vagyunk egyformák! No nézd csak, veszi valaki kezébe a poharat. Hiszen ez már nem is teljesen....
Tudod mit? Legalább hetente egyszer nézd meg te is! Szólt hozzám bíztatva. Hát megnéztem. Hetente.
Nem lett bor. És már nem is víz. Gyanús színû, pocsolya szagú és mintha mozogna is benne valami. Azóta többször próbálkoztam, hasonló eredménnyel. Látva sikertelenségem, a tanácsadóim is egyre fogynak. A minap kezembe került egy régi-régi írás. Valami titkos recept lehet ez, mert oly kevesen emlékeznek rá. Szõlõbõl bort. Ez a címe. Az egész könyv errõl szól. Igen, a szõlõbõl kel lmegpróbálni, motyogok magam elé. De hol? És nézek körül.
Emlékezetem útvesztõiben kalandozva eszembe jut, hogy abból a régi birtokból, egy rész még meg van. Szótlanul nézek ki az ablakon.
Talán még meg van.